2019. április 24., szerda

Közlönyben megjelent cikk Gézaházáról 1887 02-13 7. szám


Berghold
Károly.
(1862—1887.)

„Magas
a csesznekiek ódon vára,
De
magasabban vagyon Gézaháza.“
 
A czim nem szorul magyarázatra, ha kijelentem, hogy oly férfi érdemeit akarom néhány szóval vázolni, ki nem a költészet, nem a tudomány, nem a művészet és nem a harcz mezején szerzett babérokat, hanem a mezőgazdaság és erdészet körül 25 éven át kitartó buzgalommal működött s egy általa alapított pusztát a virágzás állapotába emelt. A jubiláns férfiú neve: Berghotd Károly, Esterházy Géza gróf főerdésze. 1862-ben állott a gróf szolgálatába, a midőn még Csesznek várát rengeteg erdőség környezte ; ez mind az ő rendező kezére várt; rövid uéhány év alatt a gróf legjobb szántóföldekkel birt, s az erdőbe és azon keresztül fákkal szegélyezett dűlők vezettek. Fölismerve a gróf Berghold szakavatottságát és hűségét, egy új puszta létesítésével bízta meg, ekkor alapittatott a gróf neve után elnevezett „Gézaháza*, mely rövid idő alatt erdész-lakkal, magtárakkal, cselédlakokkal stb. diszeskedett.
De korántsem feledkezett meg a nevelés szent ügyéről, iskolát állíttatott föl, rendes tauítóval, mely egy várszerü lakban mindazon eszközökkel bővelkedik, melyek a vallásos cselédek gyermekei számára szükségesek.
Annyira emelte az erdészetet, hogy faiskolái az országban csakhamar ismeretesek lettek, ennek tudható be az is, hogy tavaly a selmeczi erdészeti akadémia hallgatói e helyre szép számmal lerándul- tak, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek; vagy nem ismeretes-e, hogy városunk és kórházunk is részesült az általa tenyésztett csemetékben ?
A puszta népesedvén, oly helyet is kellett kiszemelni, hol a lakók áj tatosságukat végezhessék, ez okból egy szép kereszttel és lábakon nyugvó haranggal gyarapodott a puszta ; a cselédség öröm és meglepetéssel fogadta az új berendezést, melynek átadása magasztos czéljához méltó módon és ünnepélyességgel történt; azóta új életet hirdet a hívőknek, az erdőség viszhangzik általa, ha tiszta ezüst hangja megcsendül.
Legújabban a gróf költségén egy távol fekvő völgyből mesterségesen vizet hajtatott a pusztába, melynek lakói 23 éven keresztül vízhiányban szenvedtek. Vendégszeretetéről csak azok szólhatnak, kik magyar vendégbaráti házánál és kedves családja körében voltak; ilyen szerencsében részesült több veszprémi iparos, Borell amerikai mérnök, s főkép a szegedi iparosok, kik a helybeli kiállítás alkalmából nagys. Véghely Dezső alispán úr vezetése alatt a Bakony eme vadregényes vidékét megszemlélték, emlékükbe vésve ama „Paradicsomos levest“, melylyel Berghold kedves neje minden egyes veudógét meg szokta tisztelni.
Az elmondottak véghez vitele és megvalósítása 25 év műve volt, minek emlékét Berghold Károly január 30-án szerény családja körében ünnepié. Veszprémi barátai és ismerősei baráti szeretőtök és tiszteletüknek adnak kifejezést, midőn azt kívánják, hogy tartsa meg az Isten a haza és a nemes gróí javára, és hogy 50 éves jubileumát egészségben érje meg és mi akkor is szívből üdvözölve, elmondhassuk: Éljen ‘Berghold Károly!
Benkő István. 

A cikk elérhető:

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése